A film eredeti címe: The balck phone (Fekete telefon)
amerikai horror-dráma, 102 perc, 2021
Fekete telefon – tartalom
A telefonkészülék ki van húzva, de mégis csörög. A 13 éves Finney Shaw-t, aki félénk, de eszes fiú, elrabolta egy szadista gyilkos. Egy pincében tartja fogva, mely hangszigetelt, így sikításnak nincs sok értelme. Egyszercsak a falon lévő kihúzott telefon elkezd csörögni, majd Finney rájön, hogy a gyilkos előző áldozatai próbálnak vele kapcsolatot létesíteni. A korábbi áldozatok elhatározták, nem hagyják, hogy Finney-vel is megtörténje, amit velük tettek.
Ethan Hawke-ot, a négyszeres Oscar-díjra jelölt színészt, pályája legfélelmetesebb szerepében láthatjuk, míg ellenben Mason Thamest a legelső filmszerepében. A Fekete telefon producere, rendezője és társírója az Ördögűzés Emily Rose üdvéért, és a Doctor Strange író-rendezője.
Bemutató dátuma: 2022. június 23.
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Fekete telefon – stáblista
Szereplők
Ethan Hawke
Jeremy Davies (Mr. Shaw)
James Ransone (Max)
Madeleine McGraw (Gwen Shaw)
Alkotók
Rendező: Scott Derrickson
Forgatókönyvírók: Scott Derrickson, C. Robert Cargill
Producerek: Jason Blum, C. Robert Cargill, Scott Derrickson
Társproducer: Jennifer Scudder Trent
Executive Producerek: Joe Hill, Ryan Turek, Christopher H. Warner
Operatőr: Brett Jutkiewicz
Vágó: Frédéric Thoraval
Film kritika
A Joe Hill novellájára épülő Fekete telefon című film témája, környezete, hangvétele és sztárja tekintetében olyan pontot talál, amely lehetővé teszi, hogy mind a kemény horrorrajongók, mind pedig a hétköznapi nézők körében visszhangra találjon. Mint A Rémálom az Elm utcában, egy gyermekrablóra (és végül egy gyilkosra) összpontosít. A Stranger Things-hez hasonlóan ez is a nem is olyan távoli múltban játszódik, és a filmesek (jelen esetben Scott Derrickson rendező és C. Robert Cargill forgatókönyvíró) filmes nosztalgiája szerint újragondolja azt a korszakot, a régi Stephen King-adaptációktól egészen a a kamaszkori aljasságig.
Finney, aki egy kopár alagsorba van bezárva, mely csak egy titokzatos telefonnal van felszerelve. A telefon vezetéke megszakadt, érthető módon szkeptikus, amikor a telefon váratlanul megcsörren. Ám amikor kiderül, hogy a hang a telefonban Grabber egyik korábbi áldozata, hallgat abban a reményben, hogy a tanáccsal elkerülje a biztos halált. Eközben Gwen a ragyogó képességet fejleszti, hogy ugyanazon áldozatok szellemeivel kommunikáljon, amit arra használ, hogy megpróbálja megtalálni Finney-t, amikor a helyi rendőrségnek kifogy a kézzelfogható nyoma.
Természetesen további bonyodalmak is vannak a Fekete telefon történetében, de ezeket inkább hagyom felfedezni. A probléma részben azzal van, ahogyan elmondják a történetet, ahol ezek az elemek átfedik egymást, de nem kapcsolódnak egymáshoz hatékonyan. Először is, sosem tűnik világosnak, hogy pontosan mit is akar The Grabber, vagy hogy miért nem öli meg Finney-t azonnal. Ne feledjük, hogy a tinédzserek meggyilkolása mellett Jason Voorhees indítéka egydimenziós patológia volt, Michael Myers pedig egyszerűen egy tiszta gonosz. Annak ellenére, hogy The Grabber egy kannibál, a kérdés az, hogy mi a célja ezzel a gyerekkel, hiszen nem gyilkolja meg azonnal. Úgy tűnik, Finney-t sokáig magánál tartja, csak azért, hogy a fiú átélje a felnőtté válás pillanatát.
Logisztikai szempontból Derrickson felszisszen a lehetőségre, hogy felfedezze azt a fizikai teret, amelyben Finney csapdába esett. Ehelyett kísérteties, de gyakran értelmetlen képzetekre támaszkodik, hogy fokozza a feszültséget, aminek fokozódnia kellene a menekülésének sürgőssége miatt. Ennek legszembetűnőbb példája egy eltorlaszolt ablak körül forog, amelyet Finneynek egy ponton sikerül kinyitnia. Bár a Grabber ezt követően többször is bemegy a szobába, de a rendező soha többé nem mutatja az ablakot, így nem világos, hogy a pincebörtönének ezt a veszélyes áttörését észlelte-e valaha a ravasz és nyilvánvalóan megfontolt gyilkos. De a lidércnyomásos látomások, a törött kólásüvegek és egyéb kellékek, amelyeket Finney kísérteties elődei javaslatára használ, felhalmozódnak anélkül, hogy valami általános értelmet nyernének.
A végén csalódott vagyok. Jól indult, de a film hátralévő részében rendben is maradt, és egyszóval valami többre számítottam, mint a jóra. Vártam néhány kérdésre a választ, néhány kinyilatkoztatást, néhány magyarázatot. Leginkább a vége volt zavarba hozva, ami túl gyorsnak, majdnem elvágottnak tűnt. Hogy ne kritizáljam, tetszett az időbeállítás. Hozzáadott egy kis varázslatot. Legalább nekem. A lényeg, hogy rendben volt, de kicsit többet vártam. Egy kicsit mélyebb a történet. Hiányzott valami kinyilatkoztatás vagy magyarázat. Számomra a Fekete telefon egy átlagon felüli horrorfilm, amit csak a műfaj kedvelőinek ajánlok.
Nagyon jó volt a kémia a színészek között. Különösen azt tapasztaltam, hogy Mason Thames (Finney) és Madeline McGraw (Gwen) imádnivalóak voltak testvérként. A kapcsolatuk emlékeztetett a nővéremmel fennállóra, így személyesebbé tudtam tenni a történetet. Ethan Hawke nagyon módszeres és hátborzongató volt, anélkül, hogy túlságosan közel került volna a szélsőségekhez, de határozottan elérhette volna az igazi kényelmetlenség még magasabb szintjeit is. A Temzével folytatott kémiája nagyon jól működött a kapcsolataikban.
A történet nagyon lebilincselő volt. Minden olyan jól ment, hogy az óra negyvenöt perc elrepült. Noha a film címében szerepel, a fekete telefon valójában egy kényelmetlen aspektusa volt a filmnek, mert soha nem tudhatod, mikor fog működésbe lépni, és az ugrásszerű ijesztgetések is tökéletesen illeszkednek. Az egész film alatt volt kellemetlen érzés, de soha nem érte el azt a szélsőséget, amit lehetett volna.
Miért érdemes megnézni ezt a filmet? Mert valójában ijesztő. Olyannyira, hogy a moziban a nézők valóban ugrottak, és egy pár hallható sikolyt dobhatott ki. Bár a történet lehetett volna sötétebb is, ahhoz képest, amit kaptunk, valójában nagyon jó. És ahogy fentebb is mondtam, a kémia is nagyon jó. Ez a horror film nem okozott csalódást, és azt javaslom, nézd meg, ha szeretnél egy jó filmet látni.
Azt hittem, jobb lesz a Fekete telefon. Szórakoztató, igen, de láttunk már sokkal jobb filmeket hasonló történetekkel. Nagyszerű teljesítményeket azonban leginkább Ethan Hawke-tól láthatunk. Itt tényleg csavaros és hátborzongató.